Jutalom és büntetés
Nem volt az olyan régen, hogy a macskák szabadon éltek, csak a könnyen megszerezheto étel, némi meleg és biztonság okából tartózkodtak a ház körül. Életük legnagyobb részét nem az emberi társaságban töltött idő, hanem a sétálás, a zsákmány becserkészése, a terület ellenorzése és jelölése töltötte ki. Manapság igen sokan tartanak macskát lakásban, hiszen a macska ehhez az életformához könnyen és szívesen alkalmazkodik. Ugyanakkor rá is hatással van az urbanizáció, és kialakulhatnak különféle viselkedészavarok is emiatt. Az okok legnagyobb részében a gazda a felelős a viselkedészavarért, máskor meg éppen a gazda tájékozatlansága áll a háttérben. Vannak gazdák, akik nem ismerik fel macskájuk természetes igényeit, és viselkedését abnormálisnak vélik, noha nem is az. Máskor a gazda okoz szorongást kiváltó helyzeteket. Az is elofordulhat, hogy a gazda összekeveri az okot és az okozatot.

Például arra érkezik haza, hogy a macska felfalta a konyhaasztalon hagyott sült csirkét. A gazda rákiabál, „rossz macska!". Másnap hazatérvén macska lábnyomokat talál a vajban, ismét rákiabál, de most már rá is csap. Harmadnap hazatérvén azt tapasztalja, hogy a macska vonakodva üdvözli, nyilván bűntudatos a fellökött tejszínes csupor miatt. Hozzávágja a konyharuhát és azt kiáltja: „be ne merd tenni a lábad a konyhába még egyszer!", s közben arra gondol, hogy csődöt mondott, mint macskaidomár. Tévedés. Hatalmas sikert ért el abban, hogy megtanítsa azt a macskának, hogy a hazatérő gazdától félnie kell.

A macskák csak abból tanulnak, ami éppen történik velük, és nem abból, amit valamikor a múltban elkövettek. Vagyis a jutalmat és a büntetést akkor és ott kell megkapnia, amikor és ahol valamit elkövet. Magyarul, a múlt időben elkövetett cselekedetért soha ne büntessük a macskát, mert a büntetést a személyünkkel és nem magával a múltban elkövetett cselekedettel hozza összefüggésbe. Szavunkat nem érti, honnan is tudhatná, hogy melyik múltbéli cselekedetért kapja a büntetést? Esetünkben a következő elv érvényesült: bizonyos helyzetben elkövetett bizonyos cselekedet jutalommal járt. Amikor a macska csendes magányában felugrott a konyhaasztalra és ott meglelte a sült csirkét, rájött, hogy az asztalra felugrani jó, hiszen jutalom jár érte. Ha ezt a gazda jelenlétében tette volna és azonnal kap egyet a fejére, létrejött volna a jutalom ellentéte, a büntetés. A jutalmazás macskák esetében jutalomfalatként a leghatásosabb, vannak macskák, amelyeknél a szóbeli jutalom, valamint a kedveskedés, simogatás is eredményt ér el, de ez általában kevésbé hatásos. Adott viselkedésforma rögzítésének titka pedig a következetes jutalmazás. A konyhaasztalra ugró és ott finom ételt találó macska minden esetben megerosítést kap arra nézve, hogy helyesen cselekszik. Ilyen módon alakul ki a legtöbb olyan viselkedés, amely zavaró, de mégsem tekintheto viselkedészavarnak. Sőt. Esetünkben még akkor sem lehetünk biztosak a sikerben, ha a macskát minden esetben megbüntetjük, amikor a szemünk láttára a konyhaasztalra ugrik. Ha nem vagyunk jelen, fel fog ugrani. Tehát furfangosabbnak kell lennünk. Terítsük be az asztalt mindenféle fémedénnyel, hogy egy talpalatnyi hely sem maradjon üresen. Így, amikor a macska felugrik, hatalmas zajt fog csapni, s abbéli igyekezetében, hogy lábát biztos talajra helyezze, nyilván fel fog dönteni és le fog verni néhány fémtárgyat. Ez már hatásos büntetés a macska érzékeny füleinek. Persze étel ne legyen az asztalon, mert akkor még a kellemetlenséghez is hajlandó hozzászokni, ha a végén ott a jutalom. A negatív megerősítésnek, vagyis egy viselkedés felhagyására ösztönzésnek számos eszköze van. Ha naftalingolyócskákat teszünk a cserepekbe, hogy megakadályozzuk a föld kikaparását, ha egy konzervdobozba kavicsokat helyezünk és azt a macska irányába gurítjuk, ha valami rosszat tesz, csak példák arra a leleményességre, melyre szükségünk van a macska viselkedésének helyes irányba tereléséhez.