Faragjunk félénk macskából társasági lényt
Az állatviselkedés-tan jól ismeri a „fight or flight" jelenséget. Ennek az a lényege, hogy az állatok vélt vagy valós veszéllyel szembesülve kétféle stratégia között választanak: „küzdj vagy menekülj", vagyis vagy állják a sarat, vagy elfutnak. A macskák általában konfliktuskerülők és inkább elfutnak, mintsem, hogy harcba szálljanak. Veszély esetében ez logikus magatartás, de a félénkség oly mértékű is lehet, hogy az már a macska érdekei ellen hat. Hiszen az a macska, amely minden két lábon járó lény iránt félelmet érez, saját túlélési esélyeit rontja. A félénk macskák 90%-a azért fél, mert a születésük utáni hetekben nem következett be az a szocializációs folyamat, amely lehetővé tenné számukra az emberekkel való félelemmentes együttélést. Számos megfigyelés támasztja alá azt, hogy azok a macskák, amelyeket születésük után röviddel és azt követően is rendszeresen kézbe fognak, az emberek iránt bizalommal bíró felnőttekké növik ki magukat. Sőt, az is jelentősen növeli az emberek iránti bizalmat, ha az anyaállat emberek és az őket körülvevő zajok között él, hiszen az anyaállat méhében növekvő kölykök még embrionális korukban hozzászoknak ezekhez. Amikor egy korábban félvad körülmények között felnőtt macskát fogad valaki örökbe, nem csodálkozhat azon, hogy „megszelídítése", vagyis emberhez szoktatása hónapokba, esetleg évekbe telik. A macskák egy csoportja azért fél az emberektől, esetleg valamilyen állattól, mert súlyos megrázkódtatást okoztak nekik. Ez lehet sérülés, agresszív viselkedés, bántalmazás vagy a macska szükségleteinek bűnös elhanyagolása. Ezekre az eseményekre a macska szervezete fokozott adrenalin termeléssel reagál, s az esemény maga így kerül be a macska emlékei közé. Érdekes, hogy a bántalmazást elszenvedett macskák általában nem fordulnak el teljesen az emberiségtől, hanem az olyan típusú személyek iránt marad fenn bennük a félelem, akik hasonló típusúak, mint a bántalmazó (legtöbbször férfi vagy gyermek).

A félelem három módon fejeződhet ki. Félelem az élő dolgoktól (emberek, más macskák és állatok, például kutyák. Félelem holt tárgyaktól vagy zajoktól (porszívó és annak zaja). Félelem bizonyos helyzetektől (állatorvosi beavatkozás, a gazdától való elszakítás). Egészen kétségbeejtővé válik a lelkiállapota annak a macskának, amelynek mindhárom típusú félelmet egy időben kell elszenvednie. A túlzott félénkség krónikus stresszt okozhat, ez pedig tovább bonyolítja a helyzetet hiszen kedvezőtlenül hathat az immunrendszer működésére és ezzel hajlamosítja a macskát az ilyen helyzeteket kihasználó betegségek iránt (például a rák). De kiválthatja a következőket is: az almos-tálca helyett máshol ürítés, a túlzott mértékű és időtartamú mosakodás, a beteges ragaszkodás a gazdához és más emberek nagy ívben történő elkerülése. Tetézi ezt a kellemetlen helyzetet, hogy a macska állandóan rejtekhelyre húzódik.

Amikor csak lehetséges fel kell tárni mi is váltja ki a macska rettegését. Ha ezt egyértelműen tisztázni lehet, a következőkben a beidegzett reflex feloldására kell törekedni oly módon, hogy az, ami korábban félelmet váltott ki, most örömforrássá válhasson. Például a gyerekektől rettegő macska félelmét igyekezzünk úgy csökkentetni, hogy jutalomfalatokat adunk neki minden alkalommal, amikor gyereklátogató érkezik. A férfiaktól rettegő macska félelmét egy igazán kedves és gyengéd férfi gyakori látogatásával egy időben adott jutalomfalatok csökkenthetik. Az ellenirányú beidegződés folyamatában nagyon fontos, hogy se a gyermek, se a férfi ne próbáljon kontaktusba kerülni a macskával, egyszerűen csak legyen jelen, beszéljen az állathoz csendes, gyengéd hangon. Ha megjelennek a bizalom kezdeti jelei, vagyis a macska a látogató láttán nem menekül már, hanem biztonságos távolságból szemléli az eseményeket, megkísérelhetjük a fizikai érintkezést is. De csak óvatosan, nehogy a már elért eredményt leromboljuk. Az érintkezést kísérje a kedves, lágy hangon elmondott bátorító szó. Ha a szavainkat nem is értik, a hangszínből felismerik a pozitív üzenetet.