Térdficam
A térd ficama macskában viszonylag ritka,
de egyes vérvonalak hibája is lehet. A dysplasiában
szenvedő macskáknál úgy tűnik gyakoribb.
A térdkalács középső, belső részének ficama
általában veleszületett, míg az oldalirányú
ficam általában valamilyen trauma, baleset
következménye, így bármely kedvencet érintheti.
A diagnózis alapja a fizikai és röntgen vizsgálat.
A térdkalács normális esetben fel, s alá
mozog az üregében, ha ez nem elég mély, a
térdkalács kificamodik. A ficam mértékét
négy osztályra - I-től IV-ig - bontják, ahol
a IV. kategória a legsúlyosabb. Az I. és
II. kategóriában olyan macskák is előfordulhatnak,
amelyek soha nem sántítottak és a bajt csak
véletlenül fedezik fel náluk valamely más
vizsgálat során, a III. és IV. kategóriába
tartozók azonban sántítanak. A baj sebészeti
korrekciója előtt figyelembe veszik a sántaság
és a ficam mértékét, a macska korát és azt
is, hogy van-e valami más baj is a térdével.
Azoknál az állatoknál nem javallott a sebészeti
beavatkozás, amelyeknél a bajt csak véletlenül
fedezték fel, és nincs jelen sántaság, mert
a beavatkozás helyén keletkező hegesedés
több kárt okozna, mint amennyi haszna volna
a korrekciónak. Növekedésben lévő macskáknál
a sebészeti beavatkozás elmaradása miatt
súlyosan deformálódhat az egész láb, ezért
esetükben ez melegen ajánlott. Idősebb macskák
esetében a műtét javíthatja a láb használhatóságát.
Ha mindkét térdet meg kell műteni, a műtéteket
6 hetes eltolódással szokták elvégezni. A
műtött lábat puha, bélelt kötésbe helyezik,
amelyet a varratokkal együtt 10-14 nap múlva
távolítanak el. Az állat ezt követően használni
kezdi a lábát, de több hétbe is beletelik,
amíg
a láb minden funkciója helyreáll. Az erőteljes
mozgást 10-12 hétig meg kell akadályozni.
A sebészeti beavatkozás lényege, hogy kimélyítik
azt az üreget, amelybe a térdkalács belefekszik
és eltávolítják a felesleges szöveteket.
Amikor a térdkalács visszatér a normális
helyzetébe, a körülötte lévő puha szövetek
az egyik oldalon feszesek, a másikon lazák
lesznek. Ezek kiegyenlítése azért fontos,
hogy a térdkalácsot megtartsák. A térdkalács
sípcsontra tapadó ínszalagját a III. és IV.
kategóriás eseteknél általában át kell helyezni.
Mivel a csont jobban gyógyul, mint az ínszalag,
a sípcsontból kivágnak egy akkora darabot,
amely lehetővé teszi, hogy a térdkalács a
megfelelő helyzetbe kerülhessen.