Élősködők

Azok a ronda férgek
A belső paraziták, a különféle férgek a legritkább esetben okoznak betegséget a macskában, de azért ott lehetnek. Általában csak a leromlott egészségű vagy nagyon fiatal állatokat érintik súlyosan. Ha a férgek betegséget okoznak, az általában a következőkkel jár: étvágytalanság, fogyás, a harmadik szemhéj előesése, hasmenés, vérszegénység, nyálkás vagy véres széklet. A fertőzésen majdnem minden macska átesik, egyesek velük születnek, mások életük későbbi szakaszában kapják meg. A macska szervezete általában kifejleszt egy bizonyos fokú immunitást, ez segíti kordában tartani a férgeket. Orsógiliszták (Ascaris), galandférgek (Taenia) és a horogférgek (Ancylostoma duodenale) fordulnak a leggyakrabban elő a macskában. A macska szervezetének védekezése az orsógiliszták ellen korfüggő. A kölyökmacskáknak kisebb a védekezőképességük, ezért súlyos fertőzések léphetnek fel náluk, amely betegséghez, de akár a pusztulásukhoz is vezethet. Hat hónapos kor után általában semmiféle klinikai jele nincs a féregfertőződésnek. A horogférgek lárvái a szövetekben lapulnak meg, ezeket aktivizálhatja a műtéti stressz, a súlyos betegség, vagy a lelki zavar (például költözés). A horogférgek meglapuló lárvái a szoptatós macskában is aktivizálódnak, megjelennek a tejben is, és megfertőzik az újszülötteket. Tehát a horogféreg fertőzést nyugodtan feltételezhetjük olyan anyamacska esetében is, amely maga akár negatív székletvizsgálati eredményt mutat. A legtöbb féreg életciklusa miatt az újrafertőződés veszélye igen nagy. A férgektől végérvényesen akkor lehetne megszabadulni, ha a tojásokat vagy lárvákat már azelőtt elpusztíthatnánk, mielőtt a macska szervezetébe jutnak. A bolhák, a tetű, a svábbogár, a csótány, vízipoloska és a rágcsálók, mind közi gazdái lehetnek egy sereg galand- és/vagy orsóféregnek. Ezektől meg kell szabadulni, ha meg akarjuk akadályozni a macska fertőződését. Számos olyan belső parazita létezik, amely életének korai szakaszában egy másik állatban él. Ha a zsákmányállat fertőzött, az azt elfogyasztó macska is megfertőződik. Ezért ne engedjük a macskát kóborolni és vadászni. A nyers hús etetése is tilos.

Orsóférgek (Ascaris)
A gyomorban és a bélben élnek ezek a 10-12 cm hosszú férgek. A kemény burkolatú tojások nagyon ellenállóak, hónapokig, vagy akár évekig is elélnek a földben. A macska a fertőzött földdel történő érintkezés, illetve olyan svábbogár vagy rágcsáló elfogyasztása útján kapja el, amelynek szöveteiben betokosodott lárvák vannak. A leggyakoribb a Toxocara catii. Ennek a lárvái ide-oda vándorolnak a szövetekben. A szájon át a szervezetbe kerülő tojások a bélben alakulnak lárvákká, onnan a véráramba jutnak, majd onnan a tüdőbe. Itt válnak mozgóképessé, s igyekeznek a légcsövön felmászni. A macska köhögő rohamok közepette felköhögi, majd lenyeli őket. Az így a bélbe jutott lárvákból alakulnak ki a felnőtt férgek. Idősebb macskák esetében kevés lárva tér vissza a bélbe, inkább betokosodnak a szövetekbe. Szoptatáskor ezek kelnek életre és fertőzik meg az anya tejét, onnan pedig a kölyköket. Sajnos a betokozódott lárvák ellen nincs védekezés. A súlyos orsóférgesség jele, ha a kölyökmacska sovány, mégis hordóhasa van, köhög vagy hány, hasmenéses. A hányadékban és az ürülékben néha láthatók a férgek. Olyanok, mint a spagetti darabok, csak éppen mozognak. Emberre nem veszélyes. A kutyák orsóférge, a Toxocara canis emberben is okozhat megbetegedést (általában nagyon ritkán és akkor is inkább gyermekekben), de mivel az ember nem természetes gazda a féreg számára, a lárvákból nem alakul ki a féreg. Ehelyett a férgek ide-oda vándorolnak a szövetekben és lázat, vérszegénységet, májnagyobbodást, tüdőgyulladást okozhatnak.

Horogféreg
Négy faja fertőzheti meg a macskát. Ezek egy-két cm nagyságú vékony férgek, amelyek a vékonybél falára tapadnak és onnan szívják a gazdatestből a vért. A macska fertőzött föld vagy ürülék fogyasztása során, vagy a talppárnáin keresztül szedi fel a lárvákat. Ezek a bélbe vándorolnak és ott féreggé fejlődnek. A féregtojások az ürülékkel távoznak és újrafertőzik a környezetet. Az újszülöttek anyjuk tején át fertőződhetnek. A fertőzöttség akut tünetei a vérszegénység és hasmenés. Erőteljes fertőzöttség esetén a széklet véres, vörösbor vagy fekete színű.

Galandféreg (Taenia)
Gyakori macskában. A vékonybélben él. Mérete 2 cm-től akár egy méterig terjedhet. A féreg a fejét a bél falába fúrja. A féreg teste újra kinő, csak akkor lehet elpusztítani, ha a fejét elpusztítják. A féreg darabjai megjelennek a székletben és kb. 5 mm nagyságúak. Ha kiszáradnak, rizsszemekre emlékeztetve tapadnak a macska szőrére a végbéltájékon. Két fajuk, a Diphylidium caninum és a Taenia taeniaformis a leggyakoribb a macskában. Az előbbit a lenyelt bolhából vagy tetűből szerzi be a macska, az utóbbit nyers húsból vagy halból. A galandféreg embert is megfertőzhet, de ehhez az embernek is bolhát kell nyelnie, magától a fertőzött macskától nem kapja meg.

Egyéb paraziták

Tüdőféreg
Vékony, hajszálszerű, körülbelül egy cm hosszú féreg. Két faja érinti a macskát. Az Aeleurostongylus abstrussus nevűnek bonyolult életciklusa van. A lárvák az ürülékkel távoznak a gazdaszervezetből. Az ilyen ürülékkel érintkező csigák és a meztelen csigák megfertőződnek. Ha ezek madarak, rágcsálók és békák áldozatául esnek, a fertőzés rájuk is átterjed. A felnőtt férgek a tüdőbe másznak és ott rakják le a tojásaikat. A lárvák a légcsövön felmásznak, majd lenyeletik magukat.
A bélbe jutva a széklettel távoznak. A másik tüdőféreg, a Capillaria aerophila féregtojásokkal vagy egy fertőzött állat testéből jut a macska szervezetébe. A legtöbb macska nem mutat klinikai tünetet. Másoknál a fertőzöttség krónikus köhögésben jelentkezik. Ritkán esetleg láz, tüsszögés, orrfolyás észlelhető, és ezek a tünetek a kezelést a légúti fertőzés irányába terelhetik. Röntgennel megláthatók a férgek okozta tüdősérülések nyomai. Mikroszkópos vizsgálat szükséges ahhoz, hogy a székletben vagy a köpetben meglelhetőek legyenek az apró, vessző alakú férgek. Nehezen lehet tőlük megszabadulni.

Szívféreg
Kutyáknál gyakori, macskákban igen ritka. A féreglárva szúnyogcsípéssel kerül az állat szervezetébe, majd betokosodik a szövetekbe. A kikelő férgek a vérereken át a szívbe jutnak. Ez a csípést követően körülbelül hat hónap múlva következik be. Mivel a macska szíve igen kicsiny, már egy-két féreg megjelenése komoly betegséget, akár hirtelen halált is okozhat. A tünetek között a köhögés a legfontosabb, különösen, ha az terhelésre erősödik. További tünetei: erőltetett légzés, véres köpet, fogyás, vérszegénység. Kezelése
összetett és számos
veszéllyel jár.

Féregtelenítés

A féregtelenítő szerek általában csak a kifejlett férgek ellen hatásosak, a szövetbe ágyazódott lárvák ellen nem. Ezért szükséges minden - akár csak lakásban élő, anyamacska kölykeit is - féregteleníteni hathetes korban. Ma már számos igen hatékony szer áll az állatorvosok rendelkezésére a különféle férgek ellen. Tanácskozzuk meg állatorvosunkkal a féregtelenítési programot. Kijáró macska esetében ennek rutinszerűen hathavonta meg kell történnie. Az orsóférgek ellen már három hetes korban is beadható a szer.
Az első féregtelenítés időpontja:
6 hetes kor
ha erőteljes férgesség gyanúja áll fenn: három hetes kor
ismétlés 2-3 hét múlva
utána hathavonta, ha kijár
anyamacskát párzás előtt

Fül-atkák ellen
A fül-atkák szörnyen kínozzák a macskát, ezért rázza a fejét és kaparássza karmával a fülét. Fokozza a bajt, hogy a láthatatlan élőlények jelenléte másodlagos baktériumos vagy gombás fülgyulladást is okozhat. Ha maguk az atkák nem is láthatóak, termékük annál inkább, mert az barnásfekete, kávézaccra emlékeztető morzsalékként gyűlik fel a füljáratban. Az atka-irtás előtt a füljáratot ki kell tisztítani, erre langyos, enyhén sós vízbe mártott fültisztító pálcikát használjunk. Óvatosan bánjunk vele, a füljárat mélyebb részeibe ne hatoljunk be. Nem árt ha a macska fejét, a fülkagyló külső részeit, valamint a farok végét (itt is felütik sátorfájukat az atkák!) parazita ellenes samponnal átmossuk. Ha ezzel végeztünk, csepegtessük a füljáratba atkaölő szert (állatorvosi patikákban kapható) majd gyengéden masszírozzuk a járatot, hogy minél jobban szétterüljön a fülben. A szer hatására az atkák megfulladnak. Naponta egyszer ismételjük meg ezt, három napon át. Majd egy hét szünet után ismét kezeljük vele a füleket három napon át. Az atkák könnyedén átvándorolnak az egyik állatról a másikra, tehát érdemes minden egyes macskát kezelni a szerrel, még akkor is, ha a fülében még nem látjuk az atkák nyomait. Attól még ott lehetnek!

Toxoplazma ellen
Az emberi szervezetbe nyers húson (a bárányhús 10, a sertéshús 25%-a tartalmazhat cisztákat), pasztőrözésen át nem esett tejtermékeken és fertőzött földből származó, mosatlan zöldségeken keresztül kerülhetnek be a toxoplazma gondii cisztái. Ha nyers hús fogdosása után az ember a szájába nyúl, szintén megkaphatja a kórokozót. A legkevésbé valószínű módja a fertőződésnek a macskaalom tálcáján keresztül történik. Ha a macska a kórokozóval fertőződik körülbelül mindössze két hétig üríti azt székletében. De a székletben a szabadba jutó kórokozónak 24 órára van szüksége a szabad levegőn, hogy fertőzőképessé váljék. A friss széklet tehát nem fertőz. Vagyis, ha a macskaalmot naponta gondosan kitisztítják, a fertőzés veszélyét gyakorlatilag nullára lehet csökkentetni. Ennyire egyszerű.

Harc a tévhitek ellen
Nem szándékozunk, a toxoplazmózis veszélyét kisebbíteni, de fontos hangsúlyozni, hogy a népesség igen nagy százaléka (Hollandiában egy felmérés szerint a lakosok 75%-a) találkozott már a kórokozóval, a toxoplasma gondii nevű véglénnyel anélkül, hogy erről fogalma lett volna, vagy bármiféle tünetet elszenvedett volna. A kórokozó nyers, vagy nem eléggé átsütött, a kórokozóval fertőzött hús fogyasztásakor (sertés, marha, ürü, borjú, bárány, stb.) juthat az ember szervezetébe, ahol általában semmiféle tünetet nem okoz. Veszélyt jelent azonban a magzatra, ha a várandós kismama akkor találkozik először a kórokozóval, amikor terhessége első harmadában van. Ilyenkor vetélés is előfordulhat, illetve sérülhet a magzat központ idegrendszere. Fontos hangsúlyozni, hogy a vetélés csak abban az esetben állhat elő, ha az anya még soha nem találkozott a kórokozóval és szervezete nem volt képes emiatt kialakítani ellene a megfelelő védekezést. Minden ellenkező híreszteléssel szemben azonban a toxoplazma fertőzés hatására meddőség soha nem következik be. Indokolatlan az emberorvosok gyakori figyelmeztetése, hogy a kismama távolítsa el a házból a macskát e betegség veszélye miatt. A kórokozót a macska ürülékén át kaphatja meg az ember, de ehhez számos tényező egybeesésére van szükség. Ha a várandós kismama gumikesztyűt húz a macskaalom tisztításához, illetve, ha ezt a feladatot más családtagra bízza, akkor sem teszi ki magát semmiféle veszélynek, ha a macska véletlenül éppen akkor esik át egy akut toxoplazma fertőzésen. Később ugyanis a négylábú nem üríti a kórokozót. Megfelelő laboratóriumi vizsgálattal megállapítható, hogy a macska korábban átesett-e a fertőzésen vagy sem. Ha korábban már átesett rajta, és egyébként teljesen egészséges, egészen biztosak lehetünk abban, hogy nem jelent veszélyt az emberre.