Csípőízületi dysplasia, a csípőízület rendellenes fejlődése
(Szerzők: Szabó Andrea - László Erika)
(A MAMCSKA 2003/1-2. sz.)


Már nem csak egyes kutyafajták betegsége, hiszen sajnos macskákban is diagnosztizálták.
A vészcsengőt két évtizede Amerikában szólaltatták meg, de ennek híre csak az elmúlt pár évben ért el a hazai tenyésztőkhöz. Ma még kevesen tesztelik állományukat, pedig e nélkül a betegséget hordozó egyedek nem fedezhetők fel, és az állomány a betegségtől nem szabadítható meg.

Mint gyakorló Maine Coon tenyésztő, életbe vágóan fontosnak és rendkívül hasznosnak tartom, hogy macskáimat a lehető legtöbb betegségre teszteljem, az alapvetően elvárható FIV (macskák immunhiányos megbetegedése), FeLV (leukózis) és FIP (fertőző hashártyagyulladás) tesztek mellett. Így a tenyésztésben résztvevő macskáimat PKD (policisztás vesebetegség) és HCM (szívizom-elfajulás), valamint csípőízületi dysplasia vonatkozásában is ellenőriztetem.
A Maine Coon macskák, mint a legnagyobb testű macskák, de minden más, nagy testű macskafajta is, különösen veszélyeztetettek e téren, éppen ezért bír nagy fontossággal, hogy csak megfelelő, deformitással nem rendelkező egyedeket vonjunk be a tenyésztésbe.
A dysplasia örökletes betegség, amely az idő előrehaladtával fejlődik, alakul ki. Éppen ezért a betegség 95%-os pontossággal történő diagnosztizálása leginkább a két éves korra tehető.
Fontos leszögezni, hogy semmiféle környezeti faktor (kennelben vagy lakásban való tartás) nem okolható a dysplasia kialakulásáért. A tudományos szakirodalomban nem bizonyított, hogy a C-vitamin vagy egyéb kiegészítők nagyobb mennyiségben történő adagolása csökkentené a dysplasia kialakulásának esélyét, vagy hatékony megelőzést jelentene ellene. A magas kalóriatartalmú tápok fogyasztása, és az abból adódó gyors növekedés, és súlygyarapodás ronthat a már kialakult dysplasián, de nem válthatja ki magát a betegséget. Tévhit az is, hogy a különféle testmozgások (le-felugrálás, játék, stb.) csípőízületi dysplasiát okozhatnak.
Tenyészállományom szűrésére én az alábbi, az egész világon elfogadott, és a felelős tenyésztők által előszeretettel alkalmazott módszert követem.
Az 1966-ban létrejött, amerikai székhelyű Orthopedic Foundation for Animals (OFA www.offa.org) nevű szervezet kifejezetten a kutyák, macskák mintegy tizenötféle, ízületi és más, genetikai megbetegedéseit, deformitásait hivatott vizsgálni, kutatni. Hatalmas adatbázissal rendelkeznek, naprakész kimutatásokkal az egyes fajták megbetegedési arányairól. Évente több ezer röntgenfelvétel érkezik hozzájuk, amelyek alapján kiadják világszerte elismert és elfogadott bizonyítványukat az adott állatról.
Értékelésük dysplasia vonatkozásában: kitűnő (excellent), jó (good), megfelelő (fair), határeset (borderline), továbbá enyhén (mild), közepesen (moderate), illetve súlyosan (severe) dysplasiás. A továbbtenyésztés csak akkor javallott, ha a macska az első három kategória valamelyikét kapta minősítésként. A „határeset" minősítést kapott macskát ajánlott 6-8 hónapon belül újratesztelni (de tenyészteni nem!).
Tenyészállataimat életük során kétszer tesztelem dysplásiá-ra. Először lehetőség szerint az első pároztatás előtt, ekkor előzetes értékelést kapnak az OFA-tól. A következő tesztelés pedig két éves kor után javasolt, ekkor már egy végleges eredményt küldenek. Egy-egy értékelés anyagi vonzata megközelítően 30 amerikai dollár, amely összeg - hosszú távon és felelősen gondolkodva - nem tekinthető különösebben nagy ráfordításnak.
A röntgenfelvétel az esetek túlnyomó többségében altatásban történik, az OFA által megadott helyzetben, de volt már rá precedens (egyik macskánkat a bécsi Állatorvos-tudományi Egyetemen teszteltük), hogy éber állapotban történt a felvétel.
Az a tenyésztő, aki nem akar ezzel a lehetőséggel élni, fordulhat a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának szakembereihez is, a röntgenfelvétel és szakvélemény megközelítően 4-5.000 Ft-ba kerül.
A dysplasia felismerése és szűrése egyaránt fontos mind a gazdi, mind pedig a tenyésztő számára. A gazdi egyrészt könnyen megelőzheti, hogy súlyos deformitással született cicababát vásároljon, ha következetesen és teljesen jogosan érdeklődik az adott tenyésztő tenyészállatainak teszteredményei iránt, másrészt pedig a teszt elvégzése talán egy kezdeti stádiumban lévő betegség komplikációit minimalizálhatja. A tenyésztő számára azért fontos a dysplasia teszt elvégzése, mert az eredmények tudatában sokkal felelősebben tudja meghatározni tenyésztői programját, illetve annak célkitűzéseit, akár az érintett tenyészállatok kiszűrésével is.
Természetesen nem hiszem, hogy a tesztelt macskák utódainál sohasem bukkanhat fel később probléma, akár dysplasia, hiszen az élet és a genetika gyakran érdekes dolgokat produkál. Azonban azt vallom, hogy az egyesek által olykor sajnos csupán „hangzatosnak" titulált tesztek segítségével legalább megadhatjuk az esélyt a macskáinknak arra, hogy a lehető legegészségesebben éljenek és minden tekintetben egészséges utódokat hozzanak világra.
További kérdésekre e-mailben szívesen válaszolok (andicat@vnet.hu), a honlapom (www.heartbreaker.hu) is tartalmaz vonatkozó információt.
A dysplasia kifejezés a görög dys (abnormális) és a passein (forma) szóból ered. Első ízben Hippokratész tesz róla említést emberben előforduló betegségként. Kutyában először egy amerikai állatorvos diagnosztizálta 1935-ben. Csak az 1970-es évek közepén merült fel a gondolat, hogy macskában is előfordulhat.
A kórfejlődés során a kölyök 60. és 90. napos kora között a csípőízületi vápa elülső, felső területén a combcsont feje oldalirányban kitér. Ílymódon kialakul az ízület lazasága, instabil volta, valamint gyulladásos jelenségek figyelhetők meg. A rendellenes mechanikai erő következtében a combcsonti szalag megduzzad, elfajul, miközben folyadéka felszaporodik. A combcsont fején kimaródások jönnek létre. A későbbiek során porlágyulás, törések jelentkeznek. A rendellenes elhelyezkedés és a különféle erőhatások miatt a combcsont fejét a csípőízületi vápában tartani szándékozó izom görcsösen összehúzódik, megvastagszik. Ennek következtében a combcsont feje egyre rendellenesebb helyzetbe kerül, miközben az izom görcse már jelentős fájdalommal jár.
A folyamat előrehaladtával az ízület instabilitása, a gyulladás és a porcdegeneráció egyre súlyosabb formát ölt, míg végül a combnyak felső területein csontkinövések képződnek.
Öröklött rendellenesség, amely több gén együttes hatására keletkezik (valószínűleg poligenetikus autoszomális, recesszív bántalom). Nem congeniális, vagyis nem veleszületett rendellenesség, ez azt jelenti, hogy az érintett állaton a születésekor még nem jelenik meg a betegségre utaló tünet.
Kutyákon megfigyelték, hogy amennyiben mindkét szülő fenotípusosan (küllemileg) egészséges, de genetikailag terhelt, az utódok mintegy 24%-a válik dysplasiássá. Ez fordítva is érvényes, mert ha mindkét szülő enyhén dysplasiás, körülbelül 38%-ban születhetnek fenotípusosan (küllemileg) egészséges utódok. A betegség csak olyan családokban szüntethető meg, amelyekben sem klinikailag, sem röntgennel kimutatható beteg egyed biztosan nem fordul elő. Ez csak több generációra kiterjedő, kérlelhetetlen szelekcióval és tenyésztői szigorral érhető el.
A betegség a kezdetekkor esetleg azért nem tűnik fel, mert a macska óvakodik magasra ugrani, vagy kerüli a fájdalmat okozó mozdulatokat. A klinikai tünetek fiatal korban nem igazán jellegzetesek. A kölykök sokat fekszenek, ülnek, nehezen szánják rá magukat a futásra, a játékra. A hirtelen fájdalom kapcsán rendellenes mozgásokra figyelhetünk fel, álló helyzetben a hátsó végtagjaikat kímélni igyekeznek.
Jellegzetes tünet azonban, ha a macska nem szereti, ha felemelik, testét kihúzzák (mint például kiállításokon), morog, ha kézbe fogják és felemelik, nem szívesen mozog, merev a járása, sántikál (különösen ébredés után), nehezen jár a lépcsőn, érzékeny a csípőtájéka, esetleg járás közben ropog a hátsó végtagja. A csípőtájék keskenyebb, mint a váll.
Röntgen vizsgálat szükséges ahhoz, hogy a csípőízület deformitására fény derüljön. Jelenleg hétféle minősítést használnak: kitűnő, jó, megfelelő, határeset, enyhe, közepes és súlyos. A kitűnő, a jó és a megfelelő együttesen az úgynevezett „normális" kategóriába esik.
A genetikai vizsgálatok igazolják, hogy az enyhe dysplasiás szülőknek is születhetnek enyhén, közepesen, sőt súlyosan dysplasiás utódai. Éppen ezért a tenyésztés szempontjából a dysplasia minden fokozatát kizáró oknak kell tekinteni.
Miután a dysplasiát genetikai okokra lehet visszavezetni, a betegség kialakulása nem akadályozható meg és nem szüntethető meg gyógyszeres kezeléssel. A dysplasia progresszív, krónikus megbetegedés, amelyet később gyulladásos elváltozások is kísérhetnek. Az idejében, állatorvos felügyelete mellett alkalmazott fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők segítségével a fájdalom enyhíthető, az arthrosis (degeneratív ízületi gyulladás) késleltethető, esetleg meg is előzhető.
A jelenleg még ritka sebészeti megoldás során az érintett ízületet teljesen eltávolítják. Ez a műtét utáni 3-4 hétben súlyos terhet ró mind a gazdára, mind a macskára, mert a macska nem tud állni, járni, guggolni (ürítés).
Mindazonáltal az eddigi tapasztalatok kedvezőek, mert a műtét utáni kellemetlen pár hét után a macska ismét járni, futni és ugrani tud. A műtét során a combcsont fejét és nyakát távolítják el, az egyik, vagy mindkét oldalon. Az így létrehozott, „szabadon lebegő", „álízületet" az izmok, inak és ínszalagok tartják a helyén, és adják meg a szükséges stabilitást a macska teljes felépüléséhez. Hasonló műtéti eljárást alkalmaznak autóbalesetet szenvedett vagy magasról leesett macska combcsontfej és -nyak törésekor. A műtét meglehetősen drága, és sikere nagymértékben függ a műtétet végző sebész jártasságától is.
Eddig a Maine Coon fajtájú macskák között fedezték fel a leggyakrabban.
Az OFA (Orthopedic Foundation for Animals, USA) 1974-2000. között 513 Maine Coon fajtájú macskát vizsgált meg, közülük 395 (76,4%) „normális" csípőízülettel rendelkezett (ezek közül 4.7% kapott „kitűnő" minősítést), 118 (23%) dysplasiásnak minősült).
Azonban jelen lehet más macskafajták körében is, a viszonylag kis testű sziámiak között éppúgy előfordulhat, mint a perzsák, és más fajták esetében. A legtöbb adat a Maine Coon fajta köréből származik, más fajtákról kevés adat áll rendelkezésre. Az OFA véleménye szerint a Maine Coon-ok előtérbe kerülésében szerepet játszhat az is, hogy a Maine Coon macskák tulajdonosai nagyobb számban éltek a vizsgálat lehetőségével, mint más fajtáké.
Tekintettel arra, hogy a teszt Magyarországon is elvégeztethető, továbbá arra, hogy tudomásunk szerint más, importból származó Maine Coon egyednél is diagnosztizálták már a betegséget, a FAMKAT 2003. január 31. után csak olyan Maine Coon almok törzskönyvezését engedélyezi, amelyek szüleit tesztelték és azok dysplasia mentesnek minősültek. A betegség terjedése csak így előzhető meg.

A tesztről bővebbet a www.offa.org és www.FHDA.com honlapokon találhat.